A gobelin eredete:
A gobelin (goblen) nagy múltra tekint vissza egészen az 1400-as évekig. Maga a gobelin elnevezés a francia Gilles Gobelin kelmefestő nevéhez köthető, aki a XV. századi Párizsban alapitotta műhelyét és fonalfestéssel, takácsmesterséggel foglalkozott, hogy versenyre kelhessen az olasz művészettel és bár azzal vádolták, hogy az ördög szövetségese, mégis nagyon sikeres lett művészete, és ez a mai napig tart. A kolostorok lakói néha évtizedeken keresztül dolgoztak egy-egy nagyméretű megrendelésen. A XIX. század közepére terjedt el a kisebb méretű, lakást díszítő gobelin kép, mely a háziasszonyok munkája volt általában. Ez a mai napig ismert és gyakorolt kézimunka.
A kézzel szövött kézimunkaként létrejött alkotások elsősorban a várak, kastélyok lakóihoz jutottak el. A gyapjúból készült darabok a hideg, nedves falakon hőszigetelőként is funkcionáltak.A rajzokat kezdetben az átszűrődő nap elé helyezett gyertya által megvilágított felületen keresztül kopírozták, és csak később kezdték el a lyukasztásos technikát. Ennek eljárása az volt, hogy a képet tartalmazó papírkép alá helyezték az anyagot és azon keresztül lyuggatták át a kívánt mintát, majd a kelmén szénporral rajzolták ki az ábrát.
1850-ben a gobelin egy "Berlin-hímzés" elnevezésű technikával módosult, amiben már gyöngyöket, zsenília fonalakat is használtak. A kiemelkedő színeket pedig finom szalagok váltották fel.